Amikor a Millenniumi Húshangverseny cédéje 2006-ban elkészült és kitaláltam, hogy kísérőfüzet helyett fotós művészalbumot készítek, eldöntöttem, hogy abban minden és mindenki szerepelni fog, ami és aki fontos volt miközben a különféle műfajokban volt szerencsém létrehozni ezt-azt. Sokat gondolkodtam azon, hogy ki legyen, aki azt a fajta zenélést, amit a társaimmal művelünk, avatottan és intuitíven képviselhetné, mutathatná be a könyvben. Végül a homlokomra csapva eszembe jutott a nyilvánvaló: Laca.
feLugossy László
Laca, akit a nyolcvanas évek elején ismertem meg, akivel sokat lógtunk együtt az akkori szentendrei társaságban, kiállításaimat nyitotta meg performanszaival, amikben időnként én is részt vettem, ismerte Húshangverseny nevű zenekaromat, aminek a Bizottsággal közös gitárosa volt, Joni, a Dunakanyar legjobb gitárosa. És még zenéltünk is együtt: legalább két esetben gitároztam a Dojó Otthon nevű formációban, ami Laca átütő szövegeire, improvizatív mini performanszaira épült. Az egyikről mindenesetre őrzök is egy hangfelvételt kazettán. (jut eszembe: már réges-régen digitalizálnom kellet volna). És megkerestem őt Patakon.
Mobil stúdió
Visszahallgatás: Laca és Fákó Árpád
Dohányzó szakasz: Kiszeljov Andrej Lacával
Ott folytattuk, ahol száz éve abbahagytuk. Adott szövegeket a könyvemhez, amik fejezetelválasztóként - egyfajta kontraszttal - finoman ki és átbillentenek, kiegészítenek és fűszereznek. Aztán csináltunk egy távinterjút is, ahol a zenét, a zenélést próbáljuk körüljárni a magunk olvasata szerint. Végül 2009 nyarán elkészült a könyv a három zenei cédével. Sokat tervezgettem valamiféle élő megnyilvánulást a zenékkel kapcsolatban, de nem hagyományos koncertet szerettem volna, hanem valamit, ami több is, meg kevesebb is annál. Valamiféle kincsesdobozt, mindenféle műfajok összekapcsolásával, amiket valaha is műveltünk: zene, fotó, videó, performansz, szöveg, látvány, dramaturgizált keretbe foglalva. Így aztán kapóra jött a 2009 novemberében megrendezett Underground Katalógus Fesztivál, ahova beneveztünk egy könyvbemutató előadással. A forgatókönyvünkben fontos elemként szerepelt Laca videókkal kísért performansza, amit együtt adtunk elő. A felkészülés nagy része a zenei próbákkal telt, és mivel Laca korábban pedzette, hogy az új cédénk hatására kedve volna neki is zenélni, rávettük, hogy csináljunk egy közös számot erre az alkalomra. Minden próbán fejlesztettük a zenét, és este átküldtem neki e-mailen az aktuális állapotot. Néhány verzió után elküldte a szöveget, de az előadás napjáig nem tudtunk összehozni közös próbát. A nevezetes napon kora délután érkezett, már állt a technika, el is kezdtünk próbálni és fantasztikus volt az érzés, ahogy ott és akkor megszületett a dolog. Laca Sárospatakról jövet már az autóban átírta a szöveget, majd ezt a próbáról az előadásra újra megtette. Az utolsó volt a közös szám a műsorban és mindannyian úgy éreztük, hogy akár órákig is szívesen elhúznánk a dolgot – csak úgy áradt a csí a színpadon. Már ott, még mielőtt lejöttünk a színpadról, megálmodtam egy lemezt Laca főszereplésével, hogy ezt a kivételes hangulatot valahogy rögzítsük. Azonnal mondtam is neki, még ott a díszlet mögött. Aztán bele a télbe, évvége, ünnepek, mindenkinek a saját gondjai, de néha (gyakran) küldözgettünk gyújtó hangú e-maileket egymásnak, hogy ki ne húnyjon a lelkesedés. Eközben Laca átküldött egy csomó új dalszöveget, amiket az új lendület hatására írt, mi meg küldtünk neki egy rakás zenei ötletet. Egy idő után Andrej rettentő módon beindult és szinte naponta írt egy-egy új zenét a közelgő projekthez. Ezek után az első megbeszélt időpontot lemondtuk a sok nagy havazás és a közbejövő elfoglaltságaink miatt. Tehát úgy alakult, ahogy szoktak a dolgok alakulni és rettegtem a nehézkedési erő rosszindulatú, végzetes fenyegetésétől, hogy az egészből majd jól nem lesz semmi. Viszont összehoztuk! Február elején Lacát meghívták a Filmszemle zsűrijébe, és mi sem volt természetesebb, minthogy utána együtt utazzunk vissza Patakra, és egy csendes panzió tetőterében berendezzük alkalmi mobil stúdiónkat.
Búcsúebéd Judittal és Lacával - készen vannak a felvételek
Laptop, csöves mikrofon, stb. Öt csodálatos nap - életre szóló élmények, finom házi és házias ételek - 25 hangfelvétel a prózai tételekkel együtt. Dupla lemez lesz és totális élmény, persze még gigamunka, amíg a nyersanyagból kifaragjuk azt, amilyennek mi halljuk már most (és mindig is hallottuk lelki füleinkkel). Hajtunk rá, hogy azoknak is megrázó élmény legyen, akik ismerik a műfajt, Lacát és azoknak is, akik most fognak először találkozni ilyesmivel.
Mindenki csavarozza le
a mozgatható dolgokat, dobja ki
a tévét, varrja el az elvarratlan szálakat, mondjon le
a fölösleges szenvedélyeiről,
mert jön Laca és a PosztHús
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése